MadeinPeru

Ma 7-kor ébredek. Éjjel nem aludtam túl jól, mert egész éjjel durrogott valami. Kisebb pukkanások voltak és azt hittem ez a tüntetések miatt van, de mint később megtudom ez egy ünnepi szertartás, mert ma Szent Kristóf (San Christopher) napja van. Mosok megint pár ruhát és 8-kor reggeli. Aztán kimegyek kávézni és megveszem a repjegyet másnapra Limába, mert itt a tüntetések miatt már nem tudok máshova menni. Szinte mindent bejártam amit lehetett. Ott meg van 4 ismerősöm (Adriana a spanyol nyelvtanárnőm, Bogiék, akiknél megszállok, Gábor a konzulátusról, és Csabi egy másik ismerős) is, akikkel találkozhatok, illetve rengeteg látnivaló, amit szeretnék megnézni.

A kávézóban nem kis szenvedés árán megveszem a repjegyem. Valami nem tökéletes az oldallal, ezért 1 óra alatt sikerül 4. próbálkozásra. Nem fogadja el egyik kártyámat sem. De végül megvan, igaz délután 1-es indulás helyett, 9:55-re. Így picit korábban kell mennem, de sebaj.

11 után elmegyek visszakérni a pénzeimet az irodáktól, ahová befizettem a túrákat (Humantay és Machu Picchu). Közben megint találkozom a cuki lámákkal.

Előbbi visszaadja gond nélkül, míg a másik jelzi, hogy először a minisztériumtól kell visszakapják a pénzt és utána tudják nekem is visszaküldeni a kártyámra, azaz kb. 30 nap múlva. Kell gyorsan írnom egy levelet/kérelmet a minisztériumnak. :) Az irodának sem lehet könnyű, hiszen az egész városban kicsi most a turistaforgalom, és mindenki panaszkodik arra, hogy nem tudnak eladni semmit, mert nem nagyon van kinek. Tény, hogy a saját hotelemben én is egyedül vagyok. Azért vannak örültek. :)))))

Benézek séta közben a Merced kolostorba, ahol Művészeti Múzeum működik. Igaz ezek engem sosem kötöttek le igazán, inkább a természet csodáit szerettem mindig. Van itt sok vallásos kép, de a kertje legalább szép és az építészete is csodálatos. :) Ez az épület is belső udvaros, kis kedves belső kerttel.

Képek a nyitott területen és csodálatos famunkák a mennyezeten.

Lenyűgöző, nem?

Megkeresem utána a Servicio rapido buszt, mert kitaláltam közben magamnak, hogy mégis elmegyek kirándulni a Picol Cerro-ra egyedül, hegyet mászni, ha már a Machu Picchu nem jött össze, de előtte meg iszom egy jó kis lucuma turmixot, mert az nagyon finom és tápláló volt.

A buszt persze nem rám méretezték. Elég kényelmetlen és nehéz az ablakon kinéznem. Emiatt persze az emberek is furcsán néznek rám. :)

Ami ennél is viccesebb, hogy már negyed órája megyek, amikor feltűnik, hogy rossz irányba megyek. Úgyhogy leszállok, és várok egy másik buszt. Azzal egy olyan 50 percet kell utaznom, mire elérek az egyetemhez (Universidad Andina del Cusco), Larapa kerületbe. És kezdődhet a túra, igaz már elmúlt 2 óra, picit későn indulok. Ott a hegy tetején van egy fehér kereszt, oda szeretnék feljutni, az a Picol Cerro mely 4.300 magasan van.

Út közben állatok jönnek le a legelésből a gazdájukkal, és kutyákkal.

Csodás a táj, de jó messze, és magasan van a vége.

Eukaliptusz fák kívágva az úton, sajnos koalát nem látok, pedig ők imádják a levelét. :(

És egyre meredekebb.

Ez már nagyon. Nem tudom, hogy a képek mennyire adják vissza. Itt mar négykézláb mászok. :)

Talán így visszafelé fotózva jobban látszik. 

És ilyen kis lukak voltak mindenhol. Nem tudom milyen állat lehet, de én leginkább a kígyótól féltem. :)

 
Igen, még mindig nagyon meredek, és nem őszinte a mosolyom, ahogyan az látszik is. Egyensúlyozom, hogy ne guruljak le a hegyről. :)

És a magasság. Durva. Már csak 3-400m lehet hátra, de nem fog menni, mert 3 órája vagyok úton, és egy óra múlva meg már sötét lesz. Eldöntöm, hogy feladom, pedig nem nagyon szoktam ilyet csinálni. :( Sajnálom is nagyon. 

Ez meg egy olyan kép lett, mintha oda lennék montírozva a képre. Ugye? :)

De innen már sajnos visszafelé megyek. Igaz az a látvány is csodálatos. 

Hazafelé földeken megyek keresztül, mert nem arra megyek, ahol jöttem, viszont így eltévedek. :) Járt utat a járatlanért… de akkor meg semmi újat nem tanulnék az élettől. :) Mire visszatérek a város szélére addigra már nagyon megszomjazom, így veszek egy Inka Kólát. A Coca Cola egyedül Peruban nem tudott üzletet csinálni, ezért felvásárolta inkább ezt a céget. :)

Közben ilyen gyönyörűséges virágok jönnek szembe velem:

7 óra van már mire visszaérek a belvárosba és még sétálgatok kicsit. Megnézem a boltokat az utcán, és egy üzletházat is. Meglepő, hogy van az is itt. :) Persze nem egy Westend. Az utcák forgalmasak és sok az ember. Azért itt is jobb óvatosnak lenni.

És persze rengeteg áru van, leginkább ruhák, de sok elektronikai cucc, és DVD. :)))

Ilyen egy üzletház itt. Persze picike nagyon, és legfelül itt is az éttermek és a fagyizók kaptak helyet. 

Mozgólépcső és lift, meg minden amit akartok.

A vacsorám, ami itt 1.100 forint volt. Csirkeszárny, salátabár és sült krumpli. De elég jól néz ki.

Hazamegyek és persze ahogyan kell megint jön az info, hogy ismét sztrájk van, és nem lesz holnap repülő. Viszont a légitársaság nem irt semmit. Tanácskozom megint a brazil szomszédokkal. Ők nagyobb bajban vannak, mert hajnalban menne a gép, és így az egész családnak 3 fele kell kelnie. Hát nem cserélnék velük. Közben telefonálgatás, hogy mi lesz, lesz-e gép… Végül úgy tűnik csak időszakos sztrájk lesz, és valószínűleg el tudunk majd repülni Limába. Majd holnap kiderül. Mivel a Brazil család korábban megy, ezért mondjak nekem, hogy majd átszólnak a hotelembe, ha mégis visszajönnek a reptérről. 

Este még gyorsan pakolok, de egyre nehezebben férek be. Pedig alig vettem 2-3 apró darabot. De megoldom, mert a hátizsáknak van egy védő huzatja, amibe beleteszem a zsákot, és az nagyobb, így abba még belefért a plussz kabát amit vettem. :) Éjfélig pakolok és írogatok, majd lefekszem, mert holnap is lesz egy nap. :)

Joccakát! :)