MadeinPeru

6-kor ébredek, picit írogatok, dolgozom és 8-kor lemegyek reggelizni. Sok gyümölcs (maracuja, avagy passió gyümölcs; physalis, avagy földicseresznye, banán, mandarin), egy szelet sonka, és egy szelet sajt. Értitek, egy egész szelet. :) Két tükörtojás, narancslé, kávé, tea. Nem is akármilyen. Cocalevél tea, ami jó a magaslati levegő ellen. Igaz, hogy nagyon érzem a fejemet és gyengébb is vagyok, de azért inkább a Herba Luisa teát választom. :) Ez nekem olyan citromfű ízűnek tűnik.

Reggel már a hotelt is felfedezhettem, nagyon szép kis butik hotel és van fűtés, ami a legfontosabb, mert itt szinte sehol sincsen. Az étkező:

A belső kert:

A lépcsőház:

Kérek egy kis útmutatást a hotel recepcióján, hogy hova érdemes menni. A szemben levő kávézóban pedig iszom egy igazi kávét, kérek infokat és beszélgetek kicsit ott is. Tegnap este kaptam sajnos egy üzenetet, hogy az Inca Trail-re nem tudok menni, mert lezárták a Machu Picchut a tüntetők és talán a síneket is felszedték. Basszus, eddig tologatták, most meg ez! Úgyhogy nincsen más, indul az újratervezés. Majd maradok itt ameddig jólesik, vagy hátha hétfőn kinyitják. De sebaj, azt mondják, hogy itt is rengeteg látnivaló van.

Elindulok 10 fele és megnézem a Quricancha-t (korikancsa). Azt mondták itt kell kezdeni. Ez egy inka templom, szép kis kerttel, képekkel. Beszélgetek itt egy angol sráccal, aki 3 éve itt él, és mondja, hogy van helyi busz, amit collectivo-nak (gyűjtős busz) hívnak. Azzal 4 soles (400 Ft) az út Pisac-ba, a szomszéd faluba. Itt is nagyon nagy a szegénység, ezért olcsó minden, csak a turistáknak 10x-esek az árak.

Séta közben szembe jön a legcukibb állat, egy láma, imádom.

Van egy-két díszesre festett házfal is. Gyönyörű.

A Quricancha belső udvara:

Rengeteg fát használnak (mennyezet), mert itt nagyjából állandó a hőmérséklet és így megőrzik épségüket.


A kert, háttérben Cusco városa és az azt körülölelő hegyek.

Miközben sétálok, megszólít egy képárus diák srác és mutogatja a képeit. Van köztük szép. Veszek is tőle egyet, mert a srác annyira el akarta adni, hogy legyen kajára pénze. Most nekem a 3.000 Ft pont nem egy akkora érték, neki meg talán picit könnyebb lesz. Hátha tényleg ebédre kell. Nem mellesleg nem akartam venni semmit, mert így sem férek be a hátizsákomba. :)

Az utca:

Elég meredek itt minden utca. Ebben a magasságban igen megterhelő.

Kis múzeum, és kávézó érdekes portékákkal.

és egy ház érdekes belső kertje:

Elindulok a Sacsayhuaman felé, ami szintén egy inka építmény a szabadban, illetve annak maradványai. Megyek fölfelé a hegyen és megint megszólítanak a helyiek. Kérdezik merre tartok és egyből van válaszuk, és javaslatuk. Azt mondják elvisznek lovagolni egy csoporttal. Ezt a térképet mutatják:

Már vagy 10 éve nem lovagoltam, de miért is ne itt tegyem. Így nekik fizetek és nem államnak a Sacsayhuaman belépőért. :) Fel is visznek autóval a lovakhoz, nyergelnek egy pacit és elindulunk. Nem csoporttal, csak egy vezetővel. Hatalmas! Mondjuk nem nagyon érdekelte őket, hogy mennyire lovagolok jól, de nem is volt gond. Óriási, imádom. 

A pacim:

és a nyeregben :)

Elmegyünk és megnézünk 3 helyet:

1. Chuspiyoq (jelentése szúnyogos hely), ami egy inka víztározó volt és fent egy sziklából faragott arc védi a területet.

A kilátás innen:

1. A Hold temploma, vagy a termékenység temploma.

1. Barlangok, itt a leghosszabb barlang 20 méteres.

Fu ez csodás volt. Gondolok egyet, hogy lovaglás után maradjon a túrázás, úgyhogy gyalog megyek. Ahogyan sétálok le a hegyről, még látok további inka romokat, és lámát is. Irtó cuki állat. Megnézem a Christo Blanco szobrot, azaz a nagy fehér Krisztus szobrot, mint Rio de Janeiróban a Christo Redendo, igaz annál jóval kisebb, de szép, és jó a kilátás.

Mindig is a kedvenc passzióm volt állatos táblákat fotózni a világ különböző részein. :) Van már, bikás, tehenes, kengurus és persze szarvasos.

Egy újabb rom, bár olyan mintha tegnap épült volna. :) Na persze, egy kis felújításon biztos átesett.

És a világ legkedvesebb állatkája a láma.

És egy újabb láma a szobornál.

Krisztus szobor - Christo Blanco

És a lenyűgöző kilátás a városra.

Mindez a Sacsayhuaman mellett van, úgyhogy megyek tovább megnézni azt is. Itt jegyet kell venni és a jegyárus megkérdez, hogy ha magyar vagyok, akkor hogyan beszélhetek ilyen jól spanyolul. Mondom neki, hogy úgy, hogy már két hónapja elkezdtem és Adriana a profesora tanított. :) Ez a terület hatalmas és mértani pontossággal összeállított kövekből áll, mely - éppen emiatt - több száz éven keresztül ellenállt a földrengéseknek. 

Magasság 3.560m :)))))  A kiírás persze kechua, és nem, azt nem beszelem. :) 1-2 szót ismerek csak.

Sok sok kő.

És most egymáson…

Nézzétek mekkorák az emberek. :)

Egy jól öltözött őslakos. :)

Fentről. Milyen már az ég színe…

3560 m magasan gyaloglok vagy 10-12 km-t, úgy, hogy néha alig kapok levegőt, és szédülök, ezért néha meg is kell állnom. Állítólag egy hét alatt szokik hozzá a szervezet. Mindenesetre csodás, és úgyis ezt terveztem, csak nem itt, hanem az inka trail-en. De most ez van, ezt dobta a gép, és semmi sem véletlen.

Közben még egy esküvőbe is belefutok.

6 fele hazaérek és utána megjutalmazom a testem, és a lelkem egy jó masszázsal, és egy olyan vacsival, amit egyedül nem szoktam megengedni magamnak. :) De most hadd legyen, hiszen a napközben az ebéd úgyis elmaradt. Igaz a masszázs nem volt olyan, mint otthon. Nagyon elfáradt a lábam a mai napban, ezért arra vágytam nagyon, de nem jött be annyira.

Közben a főterén (Plaza de Armas) belefutok egy tüntetésbe, ahol a fiatalok tüntetnek Dina Boularte visszavonulása érdekében. Párszázan lehetnek és körülöttük pár rendőr.

Megyek tovább vacsizni a már tegnap kinézett helyre. Az elég jól sikerül, gourmet.

Mézes vaj friss kenyérrel.

Guacemole helyi sajttal és ehető virágokkal. :)

Marha steak, ami inkább nem is steak, de nem rossz, és egy kávé a végén.

Picit többet fizetek, mint egy átlagos otthoni vacsoráért, de itt ebből vagy 10 fő meg tudna vacsorázni. Óriás különbségek vannak. Otthon meg megy a nagyzolás, felvágás, motor bömböltetés… itt meg örülnek az emberek, ha esznek valamit… és mindezt kedvesen és szeretettel…

Vacsi után nagyon fáradt vagyok, úgyhogy még megyek egy kört a főtér környékén, de 10-kor lefekszem. Hosszú volt a nap, és lehet hogy öregszem is. :) Na meg ez a mai szösszenet is jó hosszúra sikerült. Annyi buli volt pedig a városban, de nincsen erőm megnézni. Talán majd Limában egy salsa bulit a többiekkel, ha úgy jön ki. 10 körül le is fekszem. Joccakát!