MadeinPeru

7-kor ébredek, kiülök olvasni megint a hamacas-ba, és utána csak 9 fele megyek el fürdeni a patakhoz. Jólesik a friss hűvös víz a melegben. Vicces, hogy körülöttem kacsák és rengeteg hal úszkál a vízben. Állítólag nem veszélyes és eddig nem ettek meg a halak, pedig van köztük nagyobb, 15-20 centis is. :) A patak nagyon sekély, csak a fürdő helyén van kimélyítve, ott a derekamig ér a víz.

Azt talán még nem is írtam, hogy egyedül vagyok, azaz nincsen más vendég rajtam kívül. Pedig a központon kívül van még négy másik ház is. Úgyhogy többen is lehetnének, de így sokkal nyugalmasabb, hogy én vagyok, a család, meg a két srác és a lány, aki itt dolgozik.

Ez a fürdőkád:

Ez van a nagy ház előtt. A hegyoldalban a wc, és így lefolyik minden. :)

Ez az étkező egy kis terasszal:

A reggelivel már szokás szerint várnak. Ma zöldséges rántotta van, vagy inkább tojásos zöldség :), és banános krumpli tócsni. Mellé a szokásos kakaó, és maracuja-narancslé ital, ami tisztítja a gyomrot. Természetesen itt minden eredeti, semmi nem szörp vagy adalékos étel vagy ital.

Ez pedig a tisztított ivóvíz, innen tudom feltölteni a kulacsom:

Étkező és a konyha, és persze Silvestre (jelentése vad magyarul) a macska

Reggeli után beszélgetünk Mamarosával az élet, és a saját gondjaimról (ja ilyen nincs is), és hogy mindenkinek megvan a maga problémája. Mesél a gyermekeiről es mondja, hogy neki 7 van, de ebből csak 5 él. 3 Iquitosban, egy Limában és a fiuk, Anael Junior még itt (illetve Iquitosban tanul 40 km-re), mert Ő csak 18. Érdekes, ahogyan meséli, hogy ketten nem élnek, de mégis hét gyermeke van. Szomorú. :(

Egy kép az élet legfontosabb dolgairól: béke, tisztelet, kommunikáció. Ezek egy részét még én is tanulom egy életen át. :) Különösen a legutóbbit.

Beszélgetés után megyek egy Bagnos de glina (tierra) (terapia de glano) pakolásra. Ez megnesia, föld, ami kiveszi a polusokból a toxint és a rossz energiákat. Fel órát fekszem háton, majd megint fél órát hason, utána jöhet a mosakodás a patakban. Jól össze húzza a bőröm, utána olyan mintha új lenne. Frissítő utána a fürdő és a mosakodás is.

Tanulok spanyolul az étkező előtt és rengeteget szótárazok, persze szemüveg nélkül elég nehéz, mert azt nem hoztam. Csak fontos dolgokat. :) Ez a szótár meg eléggé apró betűs :) De még legalább el tudom olvasni, ha nem is egyszerű. Még elég hosszú a kezem. :) Tanulás közben Mamarosa hoz nekem egy kis Tapioca yucca-t nassolni. Persze a kutyus Paola (a férje a faluban Paolo) is kér belőle, pedig elég kemény, és nem olyan könnyű elrágni.

Közben elkészül az ebéd. Ma hal van ebédre. Orada, rizs, bab, zöldség (sali, uborka, paradicsom). Ez is nagyon finom.

Ebéd végeztével pedig felvágja nekem Michele a kakaó babot, csak a magját lehet megenni, illetve leszopogatni a fehér húsát, ami rajta van. Az isteni. Kívül a fehér mag mondhatni illatos, belül meg a csokis rész (mag), ami keserű.

Közben megmutatják nekem a házi csokit, amit ők készítettek, mert Michele az egyik bab ültetvényen dolgozott. Mint megtudom, régen az a terület mind kókacserje természetesre szolgált, de 95-ben az akkori elnök betiltotta azt, és a helyére mind kakaót és kávét ültettek. Így kisebb itt az őrület, mint akkor, meg Escobar idejében volt. :)

A srácok építik az új mosogatót, és hozzá a szúnyog hálót, közben beszélgetek velük is. Ők sem beszélnek sajnos nyelveket. Anael is csak egy kicsit beszél angolul, mert azt leginkább az egyetemen lehet tanulni, de az havonta 500 soles, azaz 50 ezer forint. Itteni pénzben mérve az rengeteg. Elbeszélgetünk vagy két órát. Nagyon örülök, hogy nincsen internet, és nem is hiányzik, maximum a családnak írok, és az éppen elég. Régen volt már ilyen, hogy pihenni a gépem nélkül jövök, és csak magammal foglalkozom, de így sokkal könnyebb kikapcsolni. Azért néha izgat, hogy mi van a munkahelyemen és minden rendben van-e. De nem hívnak sűrűn, így valószínűleg minden oké. Sőt örülnek, hogy nem vagyok ott és nem adok új feladatokat. :)

Szótárazok még egy órát, majd jön Anael és kérdezi, hogy mit szeretnék tanulni spanyolul. Fogja a fehér táblát és elkezdi tanítani az igeidőket. Közben rengeteg szót is. Vagy két órát oktat és közben sokat is kérdezek tőle. Ez a legjobb tanulás.

Közben témát váltunk és áttérünk ismét az élet nagy dolgaira. Beszélünk egó-ról, chakrákról, önbizalomról, rohanásról, türelmetlenségről és arról, hogy itt a dzsungel mi mindenre tanítja meg az embert. Lenyűgöző ahogyan beszél ezekről a dolgokról és nagyon hálás vagyok, hogy meg is értem. Türelmes, és ha nem értek valamit, akkor elmagyarázza.  Este f9 fele Ő elmegy fürdeni én meg hazasétálok. Na erre pont jó a telefon, hogy tudjak világítani a sötétben, fényképezni, meg az új szavakat felírni. És ennyi. :))))

Fél 10 van, most is különösek a hangok odakint. Nagyon jó itt lenni, de nagyon hálásak lehetünk, hogy otthon élünk. Joccakát mindnekinek, áldás!