MadeinPeru

7-re állítottam az órát, de már f7-kor fent vagyok. Lemegyek és érdeklődöm a repülő felől, de úgy tűnik minden rendben van, és a brazilok sincsenek már itt, úgyhogy vélhetően minden rendben lesz. Nyugodtan megreggelizem és megnézem a kedvenc kávézóm, hogy tudok-e inni egy kávét. Egy kávéval azért egy repülés előtt is jobb kezdeni a napot. :) Sajnos a kiírt 7 órás nyitás ellenére még f8-kor zárva vannak. Akkor majd a reptéren... Befejezem a pakolás utolsó mozzanatait és lemegyek a recepcióra, hogy megnézzem a taxim. Az már itt is van és hamar kint is vagyunk a reptéren. Gyorsan feladom a csomagom, becsekkolok és bemegyek az átvilágításon át a váróterembe. Átvizsgálnak persze, hogy nincsen-e nálam valami állat. :)

Ülök a váróban és várok türelemmel, aztán a gép tervezett indulása előtt olyan 40 perccel elkezdem furcsálni, hogy még mindig semmi sincsen kiírva az indulásról. :) Hát gondolok egyet és rákérdezek egy reptéri alkalmazottnál. Ő is néz, keresi a gépet és nem érti. Majd egy 20 perc múlva jön hozzam, hogy ez a gép nem reggel megy, hanem a jegyen 9:55 PM szerepel. Basszus, itt nem 21:55-öt írnak, hanem PM-et használnak. Na szuper, akkor újratervezés 8.0. :) Vicces, már kezdem megszokni a változást. A mondás úgyis úgy szól, hogy az életben csak két dolog biztos: a rendőr és a változás. :-)

Valahogyan kijutok a reptérről, a feladott csomagom viszont marad bent, legalább nem kell cipelni. Beülök egy taxiba és irány vissza a város. Ezt most benéztem. Mondjuk most a taxi, 7 SOL-ért visz be a korábbi 25-ős, és 15-ös árak helyett. Lassan helyi leszek én is és ingyen utazom. Akkor viszont jöhet a kedvenc kávém, ezért a belvárosban beülök a már jól bevált helyemre. Kicsi dolgozás, netezés meg hasonlók, illetve ezt tervezem. Persze szokás szerint megint mindenki megtalál, és megint új élményekkel leszek gazdagabb. Ahogy a kávézóban - ahol van wi-fi - ücsörgök egy 2 órát, mindenki megtalál. Először egy láma. :) Hát nem édes?!

Utána egy cipőtisztító emberke!

Még új korában sem nézett így ki a cipőm. Mindezt 400 forintért, persze volt egy kis vitám az úrral, mert először 100 forintot mondott, utána meg 2.000-et. De hatott rá, hogy elmondtam neki, hogy ezt "így" nem szeretem, mert nem korrekt. De ennyit 400 forintot megért.

Utána jön egy hölgy Pulcalpából a kisfiával. Vele leginkább csak beszélgettem, mert nem akartam még egy képet venni. 

Itt egészen más az értéke a pénznek. Megbecsülik a picit is az emberek. Hatalmas a kontraszt az otthoni viszonyokhoz képest.

2 óra körül elindulok, hogy sétáljak kicsit, és megnézzem a San Pedro piacot, mert az még kimaradt. Biztosan ezért lett esti a repjegyem, hogy erre még legyen időm. :) Útközben találkozom rendőr csapatokkal, hiszen még mindig nincsen béke. A város több pontján készenlétben állnak, de nincsen nagy felfordulás. A sajtóból mondjuk nem ez jön át.

Azért lenyűgöző ez a város még 5 nap után is. Nem beszélve a vicces, kalapos helyi arcokról.

És az építészet és az időjáráshoz illeszkedő fahasználat. Ezek a teraszok...

Rövid séta után f3-kor már a San Pedro piacon is vagyok. Már a piac előtt is rengeteg árus van, míg bent minden: zöldségek, gyülölcsök, húsok, ruhák, kézműves termékek, étkező helyek. Ahogyan mindenhol Peruban, itt is mindenki hívogat, hogy nézzem meg az áruját, egyek a helyi ételükből. Bár ez nem az a hely, ahol egy európai nyugodtan enne, de nem kell félni, mert a látszólagos kosz ellenére tisztaság van. :-)

Én Marthánál egy Lucuma con leche itallal kezdek, mert továbbra is ez a kedvencem. Mondjuk itt a tej konzervben van, és nem teljesen olyan, mint otthon. (A képen chirimoya van, nem lucuma). A chirimoya és az annona kinézetre két hasonló gyümölcs, és az annona-t szintén meg kéne kóstolnom, de az végül elmarad, mert itt nem lehet kapni, csak a dzsungelben. Pedig mindenki áradozott róla, hogy milyen isteni. Nem baj, majd máshol, és máskor. 

Az árlista. Segítség képpen 1 SOL = 100 Ft

Mindent is lehet kapni, de lehet jobb, ha nem is beszélünk spanyolul. Azért itt van egy kis betekintés Nektek, hiszen itt is csak a hétköznapi dolgokat lehet kapni: cabeza - fej, lengua - nyelv, patas - paták, lábak vagy mancsok (amelyik jobban tetszik). :-)

A piac közepe, a középső csapás:

És egy konyha:

Illetve mindenféle magvak, szárított zöldségek/gyümölcsök fillérekért. Veszek is egy kis kesudiót, és pekándiót. Úgy köszöni meg a néni a vásárlást, hogy “muy amable” (nagyon kedves). :-) Nagyon kedvesek az emberek. 

Én tanulok másként viselkedni. Mindent megnézek nyugodtan. Korábban ilyenkor elszaladtam. Igaz tukmálnak mindent, és ezért tanulok nemet mondani is. Ez is egyre jobban megy...

Ja és persze az elengedhetetlen Coca levél. Azt mondják sokan rágják és köpködnek, de én nem láttam senkit ilyet  enni. Igaz lehet, hogy túrázás közben eszik ezt, a magaslati levegő ellen.

Vannak persze virágok is.

Veszek egy pici agua de florida-t (virág víz) is, ami elmondásuk szerint fejfájásra jó. De ezzel fürdettek engem a dzsungelben, azaz megtisztítottak. Sok dologra használják, és az átható illatát nagyon sok helyen lehet felfedezni Peruban. Elég jellegzetes.

A piac után sétálok tovább az utcákon. Továbbra is rengeteg ember mindenhol, boltok, és minden is van. Még Koreai hadsereg is. :-)

Áruszállítás :-)

Különböző színű buszok, annak megfelelően, hogy merre mennek: sárga, zöld, piros. Így könnyebb felismerni, mert nem sok időt hagynak a felszállásra, és leszálláskor még fizetni is kell. Itt nincsen előre váltott jegy, vagy bérlet. Mondjuk azt nem is tudom, hogy egy agyon tömött buszon ezt hogyan tudják megjegyezni és beszedni, de nem láttam ebből problémát sehol sem. A jegy ára egyébként 100 Ft városon belül.

Ismét bemegyek egy bevásárló központba, ahol szintén hegyekben állnak a ruhák.

És az egyik üzletben még nyomda is van, igazi nyomdagéppel. :-) Tiszta copy general.

Találok egy 100 forintos boltot is, ami már itt is inkább 300 forintos. Itt is elég komoly infláció volt az elmúlt egy évben. Az utazási árak (repjegyek) például kétszeresére mentek fel a politika miatt, és csak az elmúlt 2 hónapban csökkentek némiképp. Ez azért a helyiekre nincsen jó hatással, mint ahogyan egyik országban sem.

A talicskából árulják a kaktuszgyümölcsöt, a Hölgyek frissen vágják fel a vásárlóknak. Persze stílusosan kalapban.

A főtéren találkozom egy nénivel, aki a saját kezével gyártott termékeit (táskák, övek, plédek) árulja. Be is vezet engem az övkészítés rejtelmeibe. 

Hihetetlen, de egy ilyen öv elkészítése 3 napi munka. Ennek így gyakorlatilag megfizethetetlenül drágának kellene, hogy legyen a mai világban. 

Közben elkezd esni az eső és bevonulok az egyik árkád alá.

Onnan nézem meg a tüntetőket, akik megint felvonulnak. Akár focimeccs is lehetne. :-)

Visszamegyek a kávézómba, lehet picit túltolom a kávékat, de imádom. Most egy flat white lesz a szokásos latte helyett. Közben nézegetem a szemben lévő étterem étlapját. A második felirat “Cuy horno”, azaz sütőben sült tengerimalac. Szó sem lehet róla. Keresztlányomnak tengerimalaca van otthon, hogyan tudnék azután a szemébe nézni, ha megkóstolnám...

Azért átmegyek az étterembe, mert 6 felé már megéhezem, és ha már átmegyek, akkor Caldo de gallina-t eszem, azaz csirke húslevest perui módra (csirke, krumpli, tészta, egy egész tojás, póréhagyma). Ez még úgyis kimaradt. Mellé egy "mate de herba luisa", azaz citromfű ízű tea, és egy isteni a limonádé, igazi citromból, vagy limeból készült. A tea meg nagyon jól felmelegít az eső és a hideg után, mert nagyon átfáztam.

Vacsi után irány a reptér és repülés Limába. Persze közben egyeztettem Bogival és Guillaum-mal, hogy csak éjjel érek majd oda, így átküldték a kódot, amivel majd be tudok jutni a lakásba. Limában beülök egy taxiba és irány Miraflores kerület. Fel a 12-edikre, és már várom, hogy visszakapjam a lakosztályom. DE, az ajtó a kóddal nem nyílik. Háromszor próbálkozom, és nem megy. Gondolom, hogy valamit elszúrtam, és nem tudom, hogy mi lesz. Már éppen azon gondolkodom, hogy az ajtó előtt lefekszem, amikor Guillaum kinyitja az ajtót. Aztán később kiderül, hogy szerencsére nem én voltam ügyetlen, hanem csak a kapott kódban két szám felcserélődött. Nagy kő esik le a szívemről.

Jó kis nap volt, és végre ágyban fél 2-kor.

Jóccakát mindnekinek!