MadeinPeru

2023.01.11 szerda, első nap reggele, irány a dzsungel

A szokásos nyugatra utazós flash. Függetlenül attól, hogy 2 körül feküdtem le, 5:45-kor ébredek. Ugye egyrészt otthon mindjárt dél van, másrészt meg az utazás izgalma is bennem van. Azaz ha már itt vagyok, akkor lássak is valamit. Az alábbi látvány fogadott, igaz nap nem volt, de nem rossz kezdésnek. Szóval nem álmodok. 

Kinézve az ablakon nem sokat látok. Óriás köd van. Állítólag csak nyáron (ami most van) szokott tiszta idő lenni, de ma sem olyan nap van. Nagy a légszennyezettség is meg, gondolom az óceán miatt is ilyen az idő.

És a ház előtt meg gyűltek a szörfösök. Kite-ot nem láttam, de még az is lehet, hogy visszafelé egy kis hullám szörfre benevezek. :)

Mióta megérkeztem még csak a reptéren volt pici netem, de ott siettem Paola miatt, így nem tudtam írni az otthoniaknak, meg Anaelnek (Iquitosba) is csak egy sort, hogy leszálltam. (Ő vár majd Iquitosban ma 15:30-kor mikor leszáll a gépem. És onnan megyünk együtt a Flor the Toe Lodge-ba.) De itt Bogiéknál van wi-fi, csak még a kódot majd Guillaume tudja, mert Ő már aludt tegnap este. Olyan 8 fele lemegyek, szerintem akkor már mindenki fent lesz. Így még dolgoztam picit reggel 6-8 között, nem tudtam nagyon vissza aludni, pedig fáradt voltam. Érdekes pedig ilyenkor reggel, nyugaton nem szoktam az lenni, hiszen otthon 6 órával később van. Ahogyan lementem 8-kor reggel a nappaliba, nem volt sehol senki, csak egy babakocsi és egy gyermek. :) Jól meg vicceltek, de nem baj mi elvoltunk a picivel amíg a szülők előkerültek. Átrendeztük a lakást. :)

És aztán még a nap is kisütött! :)

8:40 felé egyszer csak előjöttek valahonnan a többiek is. :) Beszélgettünk Guillaum-al és Bogival, ittunk egy kávét. Megbeszéltük, hogy majd két hét múlva, péntek fele jövök vissza hozzájuk, mert van még itt Limaban is pár látnivaló, amire azért 2-3 nap elég lesz. 10-kor lementem a taxihoz. De az 10:20-ig nem volt sehol, így fogtam egyet az utcán és irány a reptér. Ronald, a taxis 60 SOL-ért vitt ki. Egy picit átvertek amikor jöttem be, pedig még segítettek is. Hat ez van, egyébként meg a Cabify vagy az Uber itt működik, nem így mint otthon.

Szóval reptér, gyors bejutás, egy jó kávé megint és egy sanguch a reptérren. Pedig már várom a ceviche-t, mert a taxis arról áradozott egész úton. Volt is pocakja. :)

És akkor most repülés. Nem tudom mikor lesz megint netem, így lehet csak később tudom majd folytatni. 
Vigyázzon mindenki magára. :) Én is azt teszem. 

Ja és még egy apró érdekesség. Családom imád és vigyáz rám és minden követ megmozgat. Úgyhogy név nélkül az alábbi üzenetet kaptam ma :) :

Kedves Kovács úr, üdvözlöm a limai magyar Nagykövetségröl.
Egy kedves közös ismerosünktöl kaptam meg az elérhetöségét és a közelgo utazásra tekintettel szerettem volna megosztani Önnel a számomat. Ha bármiben a segitsegére lehetek, forduljon hozzám bizalommal. Mondanám a magyar konzuli védelmet is, de mi már úgyis kapcsolatban vagyunk, úgyhogy az nem fontos. � Jó perui tartózkodást! Üdvözlettel, xxx (inkább nem írok sem nevet, sem címet, mert bármelyik GDPR-ba ütközne. :) :)

Kicsi a világ, és irtó hálás vagyok az életemért, a Családomért, mindenért és mindenkiért körülöttem. �

Azért Peru nem Franciaország. Itt csak 10p késes van a skyairline-on, nem 2 óra. 13:45-kor már indulunk is. :) Ja és nem beszélve arról, hogy hosszú évek után az első hely, ahol a vizet sem vették el a Check in után. Igaz itt a gép egy picit kisebb és nincsen video sem, ellenben kedves légiutas kísérő hölgyek mutatják be hogyan kell az oxigén maszkot felvenni (tiszta retro), és hogy hol a vészkijárat, azaz hol ülök én. :) Mert a sorban állva találkoztam a német Henick-kel, aki hasonlóan szőke és nem illik a környezetbe. Ő 6 USD-ért cserébe beült a vészkijárathoz, ahol nagyobb a hely a lábnak, és engem meg oda hívott ingyen, és a hölgyek engedték. Ismét isteni áldás és szerencse. Nem tudom megtagadni Önmagam. :) :)

Henick éppen Columbia fele halad, és egy nagy hajóval megy tovább Iquitosbol. Freelancer, így ki tud venni 6 hetet a melóból. :) Én meg úgyis nyugdíjba megyek pár év múlva, amíg még fiatal leszek/vagyok, es akkor megyek majd 2 hónapra mindenhova is. :) Najo, nem szenvedek tovább, mert meg valaki megsértődik. Henick az úton kérdezi, hogy mit csinálok most. Mondom neki, hogy megyek a dzsungelbe, hogy picit magam/egyedül legyek. Erre megkérdez, hogy talán vezető vagyok? Nem értem mire gondol. :)))

És a felhők felett mindig süt a nap. :) Olyan ez, mint az élet. Értsétek jól!

És aztán az Amazonas. Basszus mióta vágyom erre, no meg az esőerdőre. Juhuhu

Anael és Mamaroza vártak Iquitosban a reptéren. Különösen elegánsak mind a ketten, Anaelen ing és hosszú farmer, és egy bőr mokasszin, Mamaroza, csinos póló, szoknya és szinten bőrcipő, ja és Coco Chanel, ha a szaglásom nem csal. Őrület, nem a dzsungelbe megyünk?! Én meg nem hoztam parfümöt magammal. :) Meleg van és nagy pára, ez az esőerdő. Csodás a növényzet. Iquitos egy 2 milliós város a dzsungel közepén, ahova csak repülővel vagy hajóval lehet eljutni. Egy teljesen más világ, mint bárhol máshol. Talán egy picit hasonlít Thaiföldre, de mégis más. Szabad, de normális arcú emberek. Rengeteg motor és mototaxi van. A nők is motoroznak. Az embereknek indián szerű arcformájuk és vonásaik vannak, peruiak. Mi is motokar-ral mentünk.

Így jutottunk el Porto Lao-ba, Iquitos kikötőjébe, ahol egy kis 10 személyes speed boat-tal mentünk. Mondjuk ez lehet erős kifejezés. Jobb lett volna azt mondanom, hogy egy motoros fém bádoggal. :) Az alsó képen a fehér kis ladik. :)

A kikötő elég koszos volt, ott Mamaroza vásárolt valami élelmet és egy 30 perc múlva indultunk Tamshiyacu-ba, ahol a Flor de Toe Lodge található. Picit hajózunk, majd a kisebb folyóról vagy mellék ágról átmegyünk az Amazonasra. Ott széles lett nagyon a folyó, ami elmondásuk szerint 2-300m mély, krokodilokkal és piranhákkal tele, amik akár 30-40 centisek is lehetnek és megesznek egy embert fel perc alatt. Hát innen kezdve azért elkezdtem izgulni nehogy léket kapjunk. :) Na meg van benne tortuga, rózsaszín (édesvízi) delfin, meg minden csodás állat. Augusztusban (-októberig) a legszebb állítólag a folyó, mert akkor kevesebb a víz, és ezért több a part, így több állatot látni. A part mellett lehet ugyan gyalog menni és sétálni, de nagyon sok a kígyó, ezért nem annyira ajánlott. Pláne a pici, rövid fekete, legyen bármi is a neve. :) 36kmh-val ment a csónak, így a 40km utat egy picit több, mint egy óra alatt tettük meg. Volt jó pár fadarab a vízen, amiket kerülgetni kellett.

6 fele megérkezünk Tamshiyacu-ba, és ekkor kezdett lemenni a nap. Ott ismét mototaxival megyünk 5 percet, majd megérkezünk egy házhoz. Anael fia, Anael junior itt marad, és mi némi pakolás után megyünk tovább meg 2km-t a Lodge-hoz. Na itt elakadunk a sáros úton, úgyhogy leszállunk és gyalog megyünk tovább még párszáz métert. Ekkor már sötét volt.

Motokar

Anael háza

Kacsák a lodge teraszán:

Megérkezünk a szállásra, de erről majd reggel lövök képeket, mert itt már bizony kellett a fejlámpa. Hát ezt igazából nem tudom leírni, hogy mi történt vagy mi is van itt, de megpróbálom. Legyen annyi elég, hogy ez kemény. :) Két nap utazás után, megérkezek és körbe lettem vezetve. Van egy központi szállás, étkezővel és konyhával, és a közepén egy közösségi helység, mellette egy patak. A patak partján meg egy jógás hely, és mellette a fürdő, a patakban. :) Séta közben különös madár hangok, majmok hangja, valamint két tarantulla és pár csótány jött csak szembe. Skorpió még nem volt, meg az az egy méteres négy lábú itt elő ragadozó sem, ami két hónapja éppen itt járt. :) ;) Najo, erre nem is gondolunk most.

A lényeg, hogy míg körbe jártunk, addig Mamarosa megcsinálta a vacsit, ami valami isteni lecsó féle volt, rizzsel és yukka gyökérrel. És kaptam hozza citromfű teát, de ez nem olyan mint otthon, ez isteni. Minden íz benne, fu nem is lehet leírni.

Vacsi után egy gyors fürdés a patakban, fogmosás és irány az ágyam, persze hálóval bevonva, mint a filmeken. Hívjuk baldahinnak. :) és a gyertya pislákoló lángja. Néha egy-egy kurjantás, valami mászkálás a tetőn. Remélem fogok tudni aludni. Mondjuk ez így leírva semmi, pedig fejlámpával botorkálni a sötétben egy föld úton, lépcsőkön fel le, törölközővel a kezemben, és nem tudni mi van a sötétben és mikor mire lépek rá, hát… talán a legjobb szó, hogy leírhatatlan és elképzelhetetlen.

A szobám érkezéskor:

Fu annyi minden van még, de majd holnap írok arról is, h Anael agrár egyetemet végzett, és hogy mennyire ismeri a növényeket és a természetet…. Hát ez egy utazás, itt tuti minden kitisztul a fejemből és nem fogok hülyeségeken görcsölni egy hét, azaz 9 nap után. De erre is van most nagyon szükségem.

Na ismét joccakát, aztán holnap 5-6 között úgyis világos lesz. Régen feküdtem már le f10kor. :)))