Pfu, 5:35 van, nagyon korán vagy ahogy a helyiek mondják “muy temprano”. Ismét egy újabb szót tanulok. Ja nem is írtam, hogy tegnap találtunk egy könyv formájú szótárt (angol-spanyol, nem magyar. :) Hasznos mivel nincsen Google fordító. Mikor használtatok ilyet utoljára? Mennyit változott a világ. Amikor nyelveket kezdtem tanulni, akkor még csak ez létezett, és mégis furcsa most.
Megnézem gyorsan a dzsungel mosdóját, ami elég kulturált. Igazi fajansz, csak ülőke nincsen rajta és öblítő szerkezet. Viszont van egy nagy vizes hordó és egy vödör hozzá. Egész jól működik. Összkomfortos. :) 6-kor találkozom Anaellel, ő nem késik, pedig az idő állítólag nem a peruiak erőssége. :) Készülődik valamit, én meg közben hallgatom a házi-patak csobogását, a rovarok muzsikáját és a madarak áriáját, amit néha megszakít egy-egy majom kurjantása. A perezoso, azaz a lajhár most nem énekel. Remélem ma majd elővánszorog, hogy láthassam. :)
A mosdó:
A patak az étkező előtt:
F7 felé leülünk az asztalhoz, hogy megigyuk az oje fa levét. Van az asztalon kb. 7-8 deci egy palackban. Ezt állítólag egy napos munka szüretelni. Megvágják a fát és az elkezd levet engedni, aztán mennek feljebb és feljebb. Mindenhonnan egy pici, érdekes munka lehet. Ez arra jó, hogy átmossa a gyomrot és a vért is. Kiűzi a parazitákat, amik az agyban a stresszt és a depressziót okozzák. Csinál nekik egy csapdát, akként, hogy egy 2 decis pohárba tölt fél deci narancslevet és rá ezt az oje levet. A narancslé a cukor tartalma miatt vonzza a parazitákat és a lé pedig megöli őket. Anael felkészít és kapok egy hányós edényt és mondja, hogy majd a wc-re kell mennem. Viszont közben majd sok langyos vizet kell inni, hogy ne száradjunk ki. Olyan 4-5 órát fog tartani ez a folyamat. Kitölti a poharakba a narancsot és a levet, és ennek a tetejére füstöt fúj, készen is van a capuccino. :)
Capuccino:
Csinál pár szertartásos dolgot, befúj engem is füsttel és megússzuk. Mondja, hogy menjünk ki a ház mellé a mosakodó helyre és ott le tudunk feküdni, és van hely sétálni is.
A kertben a mosakodó helyen, a patak partja. Ide fekszünk ki:
Alig telik el 10 perc, Ő már szalad a mosdóba és viszi a tálat is. Én még elvagyok, olvasok és nézem a kék lepkét ami ismét megjelent, nagy mint a két tenyerem. Közben a fákon játszanak a kis majmok. Eltelik egy óra, valamit fortyog a gyomrom, de éppen arra gondolok, hogy na ez a kemény pacalon edződött gyomornak nem fog semmit sem csinálni. :) Majd eltelik még egy fél óra és akkor érzem, hogy velem sem lesz kegyes az oje. :) F10-11-ig járok a mosdóba, igaz hányni nem hánytam tőle. Ellenben csikart, mint a fene. Mondom is magamban, hogy olyan jól voltam, biztos kell ez nekem. Okos vagy Tomi. :) Közben vert a víz, ahogyan ülök a wc-n, mondhatni folyik rólam. Fu kemény, de legalább elgondolkodom a jó sorsomon és azon, hogy mindenem megvan. :) F12 felé már jobban vagyok, hál’ Istennek. Ekkor Anael elküld fürdeni a patakba. Sietett is, mert mondja, hogy már az ebéd csak rám vár. Picit izgulok, hogy mi lesz, de ismét meglepnek.
Tyúk húsleves, korianderrel, tésztával és zöldségekkel, valami caj vagy coj levél is volt benne. Fu ez is nagyon finom volt. Ja és a szokásos yucca is volt mellé. Jól meg is sózom a levest, mert azt is biztosan vesztett a testem. Tényleg egy kulináris élvezet Peru.
Ebéd közben Mamarosa mesélt a lábamnak a gyógyításáról, mert az október óta fáj. Mondja, hogy másnap kapok masszázst meg valami iszap pakolást is. Ebéd után elküldenék pihenni. Jól is esik, mert azért kifáradtam a délelőttben. Visszamegyek a kunyhóba és a függőágyban alszom egyet. 3 fele felébredek, olvasok picit, meg hallgatok egy kis latin zenét. Arra gondolok, hogy épp salsa buli van otthon. :) F6 felé vissza a házhoz, már kint van Anael is.
Kacsák a tornácon:
Rendeznek nekem egy meditációs szertartást. Előtte kérte tőlem, hogy írjam össze, hogy milyen kérdéseim vannak az élethez. Hat ezeket sikerült:
- Türelmetlenség leküzdése, mint egy dolog amivel mindenkinek a civilizáció ban problémája van.
- Dohányzás elhagyása.
- Miért nincsen saját családom és gyermekem és vajon lesz-e? Nehéz velem?
- Szerelmes vagyok-e a szerelembe?
- Ki vagyok én valójában?
Furi kérdések. :)
Érdekes a helyszín, gyertyák égnek a házban, elő van készítve nekem egy ágy, mondja, hogy feküdjek le. Ő egy asztalnál ül, majd eloltja a gyertyákat. Ikarost kezd el énekelni, ami a törzsi védelmező dal. Közben valamivel csörgő hangot csinál. Talán pálmalevél lehet.
Az elején picit bealudtam, aztán egy órával később ébredek. Egyre hangosabban énekel és dobol. A sötétben különös élmény. Közben kint az állatok hangja. Euforikus, mint kisgyermek koromban, mikor az asztalitenisz teremben edzés előtt a sötétben bújócskáztunk. Még 1-2 órát tart a dalolás, jó sok energiája van Anaelnek. :)
Érdekes látni nagyon, egyrészt azt, hogy miként élnek itt az emberek és mikben hisznek, másik részről pedig azt, hogy vélhetően a gyógyszeripar éppen ezekre az itt elő különös növényekre támaszkodik. Milyen tudásuk van, és hogyan élhetnek ennyi veszély között is 80-90 évig, és hogy hogyan gyógyítják itt magukat egészen más módszerekkel, mint a civilizált orvostudományokban. Érdekes meglátások jönnek így elzárva a külvilágtól. Kicsit “avataros” feeling. :)
10 fele véget ér, és akkor visszabotorkálok a sötétben fejlámpával. Óvatosan lassan és nagyon figyelek, hogy hova lépek közben. El is fáradtam rendesen a nap végére, így hamar el is alszom. Joccakát!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.